Nyelvtörőnek sem rossz, én bekredenceztelek, te bekredenceztél … mi bekredenceztük a konyhánkat. Végre meg is tudom mutatni, mert én bizony nem tudtam jól láthatóan befotózni.

Ez volt a kiindulás.

Belül is leharcolt volt rendesen mind statikailag mind esztétikailag. Gabi  kicserélte az alját és a teljes hátulját, lecsiszolta, levette a tetejéről a pala lapot.  Görgőket kapott, hogy könnyen lehessen alatta takarítani. Mi szeretjük, ha látszódik a bútor története, nem leszedni róla mindent, aztán újra rátenni réteget “antikolós” hatással, na az nagyon nem a mi stílusunk. Olyan szép festékrétegek vannak rajta, amit kár lett volna eltakarni, így lazán hígított  fehér vizes bázisú festéket tett csak rá, ami engedi láttatni a festékeket. Kötélfogantyú is jól passzol hozzá. Szöghely, fogantyúhely szintén hozzátartozik a bútor történetéhez, így élünk azzal a luxussal, hogy meghagytuk őket.

Fotók: Tóth Milán.

A pult magassága 1 méter (magasaknak, 170 cm felett jó szívvel ajánlom ezt a méretet, mert derékkímélő), így könnyen aláfért a közel 90 cm magas kredencalj. A képen a jobb oldali fekete szekrényt még a néni hagyta itt. Belül és az oldalán fehér, az ajtói pedig fekete krétatábla festéket kaptak.

Előtte kép a konyháról, ahol a feketére festett szekrény is látható.

A kredencnek csak az alja volt meg már. Az alsó részben zöldséget-gyümölcsöt, tésztát, árpát, olajat stb. tartunk. Felsőszekrény nincs nálunk, valamiért nem szeretem, ha falra van fúrva egy szekrény. Sokat elvesz a térből látványban is így nálunk nyitott polcok, ládák vannak felszerelve. Mint például ez a vasalódeszka:

DIY műhelyünk még felújítás alatt van, de itt tudjátok megnézni az eddig feltöltött workshopokat!

Követni itt tudtok minket!