Otthon és dekor blog írója, Kosztolányi Tímea a “dipped” bútorokról posztolt a blogján.

Nagyon megtetszett ez a stílus, mert egy egyszerű bútort is kecsesen elegánssá tud varázsolni. Timi kérdezte a blogbejegyzése végén, hogy kedvet kapott e valaki a kipróbálására…. és igen aznap nem voltak a srácok, pont a műhelyben figyelt egy tökéletes székalany ehhez, így belevágtunk. Azért használok többes számot, mert az apró finomításokat a Gabi végezte el illetve közben mindig kértem, hogy nézzen rá, hogy szerinte jó e így.

A munkafolyamat:

Lecsiszoltam a széket tetőtől talpig, ahová nem fért be a gép ott pedig kézzel smirgliztem tovább. Ezután leslagoltam és vártam, hogy a nap megszárítsa. A fejtörést az okozta, hogy hogyan lehet elérni, hogy egyforma magasságban érjen véget a festés minden egyes lábon. Ehhez egy kőműves technikát hívtam segítségül, mert kifeszítettem egy madzagot körbe egy ponthoz igazítva. Ez a pont pedig a keresztrögzítések felső vonala volt. Az így bejelölt helyeken körbetekertem a ragasztócsíkot. Jöhetett a cseppmentes festés. Pici méretű szivacshengert használtam, matt fehér vizes bázisú festékhez, jól kigörgetve a festéket, hogy ne folyjon meg és ne csöpögjön a nem kívánt részekre. Háromszor kentem át, ekkor nagy izgalom közepette, letekertük a ragasztócsíkot és ahol kicsit recés lett a széle a lábaknál, ott a Gabi kézzel, finom csiszolópapírral körbejárta. A festetlenül maradt falábakat lenolajjal tettük “drámaibbá”:)

Az eredménnyel igazán meg vagyunk elégedve! Ez a festési stílus, ahogy Timi írja a “félig festett” módi, belopta magát a szívünkbe és már keressük a következő “klienst”, ami valószínűleg egy asztal lesz!