Türkiz fapácot vettünk a festékboltban. Perla márkájú és tasakban árulják porként, kedves áron: 360 Ft-ért. Gyorsan ki is próbáltam, hogy milyen is egy türkiz fapác. Régi, natúr fát használtam.
A zacskón fél liter vizet ír, amivel el kell a port keverni. Én kicsit kevesebbet használtam kezdetben.
Gyönyörű indigókék lett az első hígítással az eredmény, itt-ott lilás beütéssel.
Fehér, vizes bázisú zománcfestékbe öntöttem egy adagot a fapácból, az eredmény matt türkizkék lett.
Tovább hígítottam a sima fapácot és ez a zöldestürkiz-kekiszöld szín lett, ami nekem roppantul tetszik!
A végén egy újabb indigókék az első hígítással, de mégis más lett.
Az a tapasztalatom, hogy ha a nyers fát fapáccal akarjuk festeni, akkor kevésbé tervezhető a végeredmény, mert a fa felülete erősen befolyásolja, hogy mennyire szívja magába, illetve, hogy milyen színt hoz ki belőle. A TÜRKIZ szín megjelölés helyénvaló is meg nem is, mert aki türkizkékre vágyik, annak fehérbe kell kevernie. Ha türkizzöldet szeretnék, akkor hígabb fapáccal elérhetjük. Előnye a fapácnak, hogy olcsó (ebben a kiszerelésében), és keverésekkel, vizes hígításokkal sokféle szín előhozható. A legjobb, hogy matt felületet kapunk.
Egymásnak is jól állnak! 🙂
Még egy dolog lemaradt: mivel nagyon csöpögős festék, a bőrt elég hamar befesti és ahogy tapasztalom, csak kopással fog lejönni, na majd még a citromot megpróbálom! Szóval használjatok kesztyűt!
Láttátok a Festy babát?