Biztos nektek is van olyan emléketek, hogy nagyszülői házba került egy új bútor és arra egyből varrtak egy huzatot, olyan “azingalattagarbó” stílusban. Az új bútor így gyakorlatilag semennyire nem látszódott, akik ezt magas fokon űzték, ott még a padlóvédő szőnyegre is került egy védő textil. Érthető is meg nem is, hiszen a bútornak még volt értéke, nem cserélgették gyakran.

Az Ikea-ban jártunk,  ahonnan ezt a széket hoztuk el. Most hogy ősz van, vágyunk az ölelésre, a melegebb hatású bútorokra, kárpitozottságra.  Megtetszett az egyszerű formája, de mégis vagány illetve jól variálható, mert elég semleges.

Az előző történet, úgy kapcsolódik ide, hogy a gyerekektől valahogy védeni szeretnénk ennek a kárpitját, azért is mert étkező székek lesznek. Teljesen lefedni nem akartam, de valamennyire védeni a kritikus helyeken, igen. Tudjátok, hogy rátaláltam egy szerelemfonalra, a Zpagetti-re és már régen szerettem volna kipróbálni egy bútor behorgolását.  Ezeket a horgolásokat lehúzom és mehet a mosógépbe.

Nos, ilyen lett:

 

A szürke fém lábait sem kíméltem! Ki tudja, talán egy vintage bútor is áldozatul esik…

Ha tetszik, akkor kövessetek minket továbbra is és gyertek el a Vintage vásárunkra!

Ui.: Még mindig nem jöttem rá, hogy hogyan lehet nagyobb képeket betenni.