Lucaszék helyett subaszék. Ez az egyszerű thonet szék statikailag nagyon stabil, de a háttámláján a furnér már viharvert. Összekevertem három színű vizes bázisú festéket, mert kíváncsi voltam, hogy milyen színt ad ki. A ruhaipari suliban tanultuk, hogy színkeverésnél, mindig a világos színbe keverjük a sötétet és sosem a sötétbe a világosat. Kékes világos szürke színt kaptam. Mivel a szék már natúrra kopott, ezért a csiszolást elhagytam, csak portalanítottam egy száraz ecsettel. Egy rétegben kentem fel a festéket. Nemiskacat bloggerétől, Enikőtől kaptunk ajándékba Annie Sloan márkájú sötét wax-ot, amit most ezen a széken ki is próbáltam. Egy ronggyal kentem itt-ott el a viaszt. A tapasztalat az, hogy nagyon gyorsan szárad, ezért egyből szét kell teríteni úgy, ahogy már a végére szeretnénk, hogy kinézzen, nem lehet szöszmötölni vele. A funkciója a sötét wax-nak, hogy öreg(b)ítse a felületet.
Fogtam kedvenc fonalam és betekertem a szék háttámláját vele. Következett a subázás. A háttámla betekerésének a párhuzamossága adta az ötletet, hogy erre pont rá lehet még subázni. Így lett belőle egy torzonborz háttámla, ami egyáltalán nem kényelmetlen.
Jöjjenek a képek:
amúgy … lehetne neki egy hasonló ülőpárnája, akkor harmonikusabb lenne …
🙂 bocs’ de tényleg Te találtad ki …
🙂
semmi gond, örülök, hogy mondod, de nekem tetszik a kontraszt!
szép a színe a waxolással együtt is!
… de bocsánat, hogy mondom, az a támla-megoldás nagyon “gagyi”-vá teszi az egészet 🙁
egyszerűen nem illik hozzá a szín sem, a “borzasság” sem …. olyan “fejenagy” lett, aránytalan
szerencsésebb lett volna – pasztell színben – egy olyan pulóveres megoldás, mint a párnák …