Húsvétkor a tél felengedésével tobzódunk a színekben. A természet is előhozza a tavaly óta elfeledett virágokat, amire jövőre majd újra rácsodálkozunk, hogy tényleg ez is van a kertünkben.  “Virágos kert az élet, ha ez a falu éled…”(Amorf Ördögök)

A színek egymásra pakolása eredményezhet giccs érzést, amivel húsvétkor szerintem sűrűn találkozunk, akár a boltok kirakatában is.

Én is készítettem egy húsvéti koszorút, ami nálam már súrolja a giccs határát:

Maradék színes textilekből kört vágtam.

 

Tűvel és cérnával körbejárom a kör kerületét.

Meghúzom a cérnát, mintha kis batyut készítenék.

Lelapítom a batyut és egy gyönggyel elkészítem a virág közepét.

Ezt az egész csapatot rátűzöm egy mohás koszorúra, ami igen hálás dekorációs kellék.

Dömötör László kortárs költő Magányos alkony című verse jut eszembe róla, amiből csak egy részlet: “fúj, de giccses, nem is nézem…”

Követni itt tudtok minket!

 Meghirdettük a júniusi Apacuka kerámia készítő workshopot!