Húsvétkor a tél felengedésével tobzódunk a színekben. A természet is előhozza a tavaly óta elfeledett virágokat, amire jövőre majd újra rácsodálkozunk, hogy tényleg ez is van a kertünkben. “Virágos kert az élet, ha ez a falu éled…”(Amorf Ördögök)
A színek egymásra pakolása eredményezhet giccs érzést, amivel húsvétkor szerintem sűrűn találkozunk, akár a boltok kirakatában is.
Én is készítettem egy húsvéti koszorút, ami nálam már súrolja a giccs határát:
Maradék színes textilekből kört vágtam.
Tűvel és cérnával körbejárom a kör kerületét.
Meghúzom a cérnát, mintha kis batyut készítenék.
Lelapítom a batyut és egy gyönggyel elkészítem a virág közepét.
Ezt az egész csapatot rátűzöm egy mohás koszorúra, ami igen hálás dekorációs kellék.
Dömötör László kortárs költő Magányos alkony című verse jut eszembe róla, amiből csak egy részlet: “fúj, de giccses, nem is nézem…”
Meghirdettük a júniusi Apacuka kerámia készítő workshopot!
