A szürke szép

2015. Jul. 21.

Adott egy jó állapotban lévő, formás és meglehetősen régi asztal négy székkel. Túlságosan rendben vannak ahhoz, hogy… De a megrendelés, az megrendelés. És végül is a kárpitozás valóban nem a legutolsó divat szerint való, egy jó szín pedig tényleg „leporolja” a bútorokat. Szóval nekiláttunk csiszolni, javítani, alapozni, festeni.

Az első lépés egy alapos csiszolás volt, ez eltávolítja a régi rétegeket, szennyeződéseket, és jó tapadó felületet biztosít a következő fázishoz, az alapozáshoz.

Ez után jött az apró, de zavaró felületi hibák glettelése, majd a finomcsiszolás. Az asztal lábait némi ragasztóval meg kellett erősíteni, az idők során a többszöri javítás ellenére is kicsit mozogtak, a „széles terpesztés”, az alsó keresztmerevítések hiánya, no meg a használat időről-időre kimozgatják a helyükről őket. Az izzasztó, de szükséges alapmunkák elvégzése után a halvány szürke selyemfényű fedőfesték már igazán „magától” került fel két rétegben a bútorokra. A festéshez egyébként a Trilak vizes bázisú alapozóját és egy elegáns selyemfényű szürke fedőfestéket használtunk, ez utóbbit kevertetni kellett.

Az új kárpitot a kedves megrendelő hozta, a kárpitos munkát pedig a kedves kárpitos végezte el. Mi igazán csak egy modernebb fazont adtunk ennek a figyelemreméltó ebédlőgarnitúrának. Sajnos a kihúzható, bővíthető asztal középső része már annyira deformálódott, hogy ugyan használható állapotba került, de tökéletesen sima, a többi felülettel passzoló síkot már nem sikerült létrehozni belőle. Ennek ellenére azt hiszem kihoztuk a maximumot.