Csúzliház kész!
Augusztus végén megérkezett hozzánk Csúzli, a kölyök puli. Egyik barátunk örvendezve közölte, végre, most már mi is rendes család lettünk…, csak a gyerekek számát tekintve vagyunk kicsit lemaradva. Hozzájuk képest. No comment. 🙂
Szóval jött, beköltözött, és terelget minket. A lakhatását viszont meg kellett oldani. Az rendben, hogy puli, kinti kutya, nagy bundája lesz egyszer csak, de azért mégis, valami kis zug, ahol meghúzza magát, csak jó volna neki. Így vágtunk bele a kutyaház építés projektbe, de útközben kicsit elszabadultak az „indulatok”.
(itt fáradt, ha jó kedve van, akkor nem lehet lefotózni:)
Volt a háznál sokféle maradék faanyag, tetőléc, lambéria, zsindely, Nikecell szigetelőanyag. Azt tudtuk, hogy szigetelt házat akarunk, hogy télen is jó legyen neki, mert ha neki jó dolga van, az nekünk is jó. (Egyébként ez az emberek között is működne, egyszer ki kellene már próbálni.) Az első lépések között egy keretet, váz szerkezetet kellett kitalálni, megalkotni, amihez kívülről és belülről a lambériát lehetett erősíteni, közéjük pedig a szigetelőanyagot elhelyezni. Alakult, formálódott a házikó, újabb ötletek és igények merültek fel, az otthoni maradék alapanyagokat erőteljesen ki kellett egészíteni. A fiúk már világítást és tévét terveztek a belsejébe, én megelégedtem annyival, hogy a ház teteje nyitható legyen (takarítás, miegymás), és egy kivehető polc révén pakolási felületet is kapjunk (kutyakaja, játékok, kinti eszközök, tudomisén…). Mivel a ház elég nagyra sikerült, dupla fenekű és oldalú, a belső polc szerencsésen csökkenti a belteret, így a kutyus jobban be tudja fűteni magának.
Na, nem akarom hosszan húzni a dolgot, bár bőven lenne mit mesélni erről a csodás építményről, a képek talán önmagukért beszélnek. A teteje enyhén lejtős, hogy a víz lecsurogjon róla, és linóleummal szigetelt (könnyű és hálás anyag), a nyitását bútorteleszkóp segíti. A ház aljára fékezhető kerekek kerültek, így az esetleges áthelyezés, takarítás, karbantartás egyszerűbb.
Ja, hogy mindez mennyibe került? Azt így utólag ne firtassuk, ez szenvedély volt már, és az minden pénzt megér.
A kutyus nevét egyébként a fiúk találták ki az elejétől a végéig.
Födő Gábor
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: