Szögezzük le az elején, csak olyan munkát vállalok szívesen, amit maradéktalanul meg tudok csinálni és örömmel teszem. Méghogy csak a pénz motivál. NEM! DE! NEM! Ezt most hagyjuk. Nem ez a legfontosabb. Ott van még az a probléma, hogy tényleg élvezet legyen a munka, egy kicsit (vagy nagyon) a saját ügyemnek is tudjam tekinteni. Ja, és a mennyiség. Tudjak nemet mondani, hogy annyit vállaljak, amennyi teljesíthető, hogy a minőség legyen az elsődleges, ne a mennyiség. Hát így.

És akkor hoztak egy barna asztalt, sok fiókkal. A tulajdonosok szerettek volna egy frissebb, divatosabb, menőbb dolgot csinálni belőle. Kék. Legyen kék, meg kopott, mondták. Jó, mondtam. Javasoltam, hogy a Pentart festékekkel jól kivitelezhető egy ilyen ügy, és van nekik alapozójuk, meg matt lakkjuk, meg menő farmerkék színük. És, ha visszacsiszolom, akkor a kék meg a barna jól passzol egymáshoz. Az eredeti felületeket nem csiszoltam át, a Pentart rendszer anélkül is működik, csak alapozni kell. Persze az „atombiztos” az, ha csiszolunk, mert akkor a festék még inkább meg tud tapadni. De itt nem kellett. Egy rendes alapozás-száradás után két rétegben került fel a szín. Az asztal jó állapotban volt, sérülésmentes, csak egy-két kisebb mélyedést kellett kijavítani. A száradási idő letelte után a visszacsiszolás, a kopott effekt elérése következett. Ez már ízlés és megrendelői igény kérdése. Befejezésül pedig a záró, védő lakkozás jött, matt lakkal. Minden Pentart alapanyag vizes bázisú volt, könnyen és gyorsan lehetett velük dolgozni. Az asztal nagy volt és nehéz, de hálásan fogadta az átfazonírozást.

Jó volt ez a meló, és úgy tűnt, a megrendelőnek is tetszik a végeredmény.

FG

Követni itt tudtok minket!

Friss, új könyv: A nagy DIY könyv