VÉGE, egy korszakunk lezárul, mert eladtuk a Palóc vendégházat . 2005 őszén vettük meg a lerobbant házat és felújítás után falusi szálláshelyként üzemeltettük. Szép korszak volt! Rengeteg kedves emberrel ismerkedtünk meg és mindig nagy ámulattal mentünk erre a vidékre, mert gyönyörűűű. Különleges hangulata van Terénynek, illatok, hangok. Nagyon nagy öröm a számunkra, hogy olyan kiscsalád vette meg, akik hasonló értékekkel továbbviszik és folytatják a vendégházat. Teljes megnyugvással vagyunk, mert tudjuk, hogy jó kezekbe került és nem hiába mentettük meg a pusztulástól ezt a palóc vályogházat.

Tudom, hogy mindenkiben motoszkál a kérdés, "Miért adták el?".  Az ok egészen egyszerű, a szülői házból önálló házba költözés megvalósítása! Ez most így sikerül is, mert megtaláltuk az igazi házunkat, ahol elkezdhetjük a teljesen önálló életünket! A nyarunk erről fog szólni, nagyon izgalmas időszak ez!

Ismerkedjetek meg az új tulajdonosokkal, Ágival, Imrével és a 4 éves kisfiúkkal Bendegúzzal, akik egyébként korábban vendégeink voltak és ugyanolyan lelkesedéssel vetik bele magukat az új kalandba, ahogy mi!

‘Belvárosi falulakók vagyunk’ – mondja Imre oly sokszor. Valóban. Hiszen 30 éve megállunk az utcán beszélgetni Emi nénivel, nevelgetem a paradicsompalántát a gangon és együtt ‘szüreteljük’ a bazsalikomot a szomszédokkal. De kell a föld illata, az erdők, a reggeli kakasszó ( és a focipálya mellett legelésző ló). Terényben otthont, ‘második hazát’ érzünk. Először vendégei voltunk, most házigazdái leszünk a Palócháznak. Csinosítjuk, szeretjük tovább, reméljük legalább úgy, ahogy Juditék tették.